A BELGA, AKIT A KORMÁNYA FÉRFIVÁ OPERÁLT, MAJD MEGÖLT

(részlet Douglas Murray: A tömegek tébolya c. könyvéből, 249-251. oldal)

Vegyük például a 2013 szeptemberében Belgiumban elhunyt Nathan Velherst esetét. Nathan lánynak született, akit Nancynek neveztek el. Fiú testvéreivel együtt nőtt fel, és mindig azt érezte, hogy szülei három fiútestvérét részesítik előnyben. Kétség kívül rengeteg furcsaság lengte körül ezt a családot.

Verheltst halála után az anyja egy helyi médiaorgánumnak adott interjújában így fogalmazott:

„Amikor először megpillantottam, összetört az álmom. Olyan csúnya volt! Csupán fantomszülés volt. Hidegen hagy a halála. Nem érzek sajnálatot, kételyt és megbánást. Sosem kötöttünk egymáshoz.”

Az ebből és a hasonló kommentárokból világosan kirajzolódó okok miatt Nancy a szülei által elutasítottan nőtt fel, és valamikor arra jutott, hogy talán jobban menne a sora, ha férfi lenne.

2009-ben, harmincas évei végén járva, hormonterápiába kezdett. Nem sokkal ezután mindkét mellét eltávolították, és több műtéttel péniszt próbáltak konstruálni neki.
2009 és 2012 között három nagy szabású nemváltó műtéten esett át. A folyamat végén az ekkor már Nathan néven ismert férfi így reagált az eredményekre:

„Készen álltam új születésem megünneplésére. Ám a tükörbe pillantva undorral szemléltem magam. Az új melleim nem olyanok voltak, mint aminek elképzeltem, az új péniszem pedig kilökődési tüneteket mutatott.”

A műtétek rengeteg heget hagytak, Nathan pedig egyértelműen boldogtalan volt az új testében.  „Nathanról” egy kihalt belga strandon készült egy felvétel, amelyen a tűző napsugarak miatt hunyorogva néz a kamerába. A mellkasát borító tetoválás ellenére egyértelműen láthatóak a melleltávolító műtét által hagyott sebhelyek.

Egy másik fotón cipőben és ruhában fekszik az ágyon, láthatóan kényelmetlenül érezve magát a testében. A Nathan Által remélt élet sosem jött el, mire depresszióba esett. Így aztán 2013 szeptemberében, 44 éves korában, alig egy évvel a nemváltó folyamat vége után, Verhelst eutanázia esett át. Belgiumban az eutanázia legális, és az illetékes egészségügyi hatóságok úgy döntöttek, hogy Verhelst Átesett rajta „elviselhetetlen pszichés szenvedése” miatt.

Egy héttel a vég előtt egy kis összejövetelt tartott néhány barátjával. A beszámolók szerint a vendégek táncoltak és nevettek, és pezsgővel mondtak pohárköszöntőt az „Életre”. Egy héttel később Verhelst egy brüsszeli egyetemi kórházba utazott, ahol méreginjekciót kapott.

„Nem akarok szörnyeteg lenni” – mondta néhány pillanattal a halála előtt.”

Nem nehéz elképzelni, hogy az eljövendő nemzedékek elképedve olvasnak majd egy ehhez hasonló történetet.

„Szóval a belga egészségügy megpróbált egy nőt férfivá változtatni, kudarcot vallott, majd ezek után megölte?”

A legnehezebb annak a megértése lehet majd, hogy mind a gyilkosság, mint az ezt megelőző műtétek nem a rosszindulat és a kegyetlenség, hanem a kedvesség szellemében történtek.


(részlet Douglas Murray: A tömegek tébolya c. könyvéből, 249-251. oldal)