A BIBLIA MEGVALLÁSÁRÓL…

Ez nem valami karizmatikus varázslás, szómágia?

“Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra.”
/Zsidó 3:1/

A görög szó, amelyet Károli “vallásnak” fordított, a “homologosz”, ami azt jelenti: “ugyanazt mondani”, megvallani.
Ugyanezt a kifejezést használja a Biblia itt is:

“szívvel hiszünk az igazságra, szájjal teszünk pedig vallást az üdvösségre”
/Róma 10:10/

Tehát nem elég a szívbeli hit, már a megtéréskor sem, hanem az embernek ki kell fejeznie a szájával is a szívében levő elhatározást.
Ez az első “hit cselekedete” – az ember így indul el önként a hit útján. Ez a keresztény életben később is nagyon fontos.

Egyébként érdekes, hogy csak a középkortól jött be az a szokás, hogy az emberek halkan, magukban olvastak. A bibliai időkben, amikor olvastak Bibliát, az mindig hangosan, felolvasva történt! Így tud az Ige igazán uralmat venni a hangunk, nyelvünk, de az egész személyiségünk felett is.

Az ember így tud még jobban azonosulni az Igével.

Ilyenkor átadjuk magunkat, a nyelvünket és hangunkat is Istennek. A nyelvnek pedig borzasztóan fontos szerepe van – hiszen ezzel irányítjuk az életünket, a sorsunkat!


Jakab beszél erről, levelének a 3. fejezetében. A nyelvünket a hajó kormány-szerkezetéhez hasonlítja, amely kicsi, de a kormányos egy hatalmas hajótestet képes irányítani vele.

A nyelvünk Jakab szerint a “gonoszságnak összessége” – ezzel arra utal, hogy ha nincs féken tartva, Isten irányítása alatt, akkor a beszédünkkel tönkre is tehetjük az egész életünket!

A megvallás a hit cselekedete is – így lehet áldást kimondani magunkra, szeretteinkre, munkánkra, nemzetünkre, vezetőinkre. A nyelvünk így válik Isten eszközévé, az élet és kegyelem csatornájává. Illetve fegyverré, amelyen keresztül Isten rombolni tudja a Sátán munkáját a Földön. Ez is a része annak, hogy odaszánjuk magunkat Istennek (Róma 12).


Pál apostol ezt mondta Timótheusnak:

“Amíg odamegyek, gondod legyen a felolvasásra…”
/1 Timótheus 4:13/

Itt egy másik kifejezés szerepel, ami pedig a közösségi felolvasásra / Ige-megvallásra utal. Ennek engedelmeskedünk, amikor közösségi formában is megvalljuk a Szentírás szavait.

Keresztény életemben alapvető jelentőséget tulajdonítok a Biblia megvallásásnak. Az imaéletemnek ez egy alapeleme.

Az ember rendszerint kerül olyan állapotba, hogy először nem jönnek a szavak a szájára. Az egyik leghatékonyabb eszközünk ilyenkor az Ige megvallása. A Zsoltárok is gyakorlatilag imák – ezeket is az ember elkezdheti megvallani.

Azt tapasztaltam, hogy először a szívem sokszor még nincs is összhangban a hangommal, nyelvemmel. De ha őszintén igyekezve elkezdem kimondani Isten beszédét, így közeledek Istenhez, akkor Ő is közeledni kezd hozzám! Ahogy olvasok, odafigyelve, igyekezve magamat átadni Isten Beszédének, úgy a szívem is a “helyére billen”. És egyszer csak azt veszem észre, hogy már teljes szívből jönnek a szavak! Hiszen a szívünket sem tudjuk mi uralni, Isten segítsége nélkül. Ő tereli azt vissza mindig az egyenes útra, a szentségbe, a hitbe, amikor mi átadjuk neki.

Nekem ez bevált, és szeretettel ajánlom mindenkinek a SZENTÍRÁS MEGVALLÁSÁT!