AKTUÁLIS IDÉZET CAMUS-TÓL

Albert Camus: A pestis című regényét olvasom

Az alábbi idézet annyira tetszett, hogy gondoltam megosztom veletek is tisztelettel:

„A csapás mindennapos dolog, de az embernek nem akaródzik elhinnie, ha éppen őrá sújt le. Sok pestis és sok háború volt a világon. De pestis és háború mindig készületlenül éri az embert.
Amikor kitör egy háború, az emberek azt mondjak: „Micsoda ostobaság, úgyse tart soká.” Való igaz, hogy a háború ostobaság, de attól még eltarthat sokáig. Az ostobaság makacs, és ezt be is látnánk, ha nem mindig csak magunkra gondolnánk.
Városkánk lakói e tekintetben csak olyanok voltak, mint a többiek, magukra gondoltak, más szóval humanisták voltak: nem hittek a csapásokban.
A csapás nem emberi léptékű, azt gondolja tehát az ember, hogy valószínűtlen, hogy csak egy rossz álom, majd elmúlik. De nem mindig múlik el, egyik rossz álom után jön a másik, és az emberek múlnak el, legelőször is a humanisták, mert ők a legóvatlanabbak.
Polgártársaink nem voltak bűnösebbek, mint mások, csak megfeledkeztek a szerénységről, azt hitték, hogy nekik mindent lehet, amiből már következik, hogy csapások márpedig nincsenek.
Tovább üzleteltek, utazásokat terveztek, véleményt formáltak. Hogy is gondolhattak volna a pestisre, ami megszüntet jövőt, utazást, beszélgetést?
Szabadnak hitték magukat, pedig senki sem szabad, amíg csapások vannak.”


(Albert Camus: A pestis, 48-49. o.)