Ben Shapiro

35 éves és ortodox zsidó Amerika új, konzervatív politológus sztárja.

Shapiro közösségi média influenszer, rádiós műsorvezető, előadó, újságíró és író.

16 évesen (!) végezte el a középiskolát (két osztályt is „ugrott” felfelé).

20 évesen szerezte első diplomáját, politikatudományból.

23 évesen jogászi diplomát is szerzett a Harvardon.

2015-ben alapította a Daily Wire című internetes hírportált.

A Ben Shapiro Show a második legnépszerűbb podcast az Egyesült Államokban, amelynek audió változatát 200 rádióállomás sugározza.

Shapirónak 5.3 millió követője van Facebookon, 2016-ban alapított YouTube csatornájának videóit már 46 milliószor töltötték le.

Az amerikai egyetemeken megtartott előadásait rendszeresen tüntetései kísérik – ultraliberális aktivisták részéről.

Volt olyan egyetem, amelyik 200 millió forintnak megfelelő összeget költött egyetlen előadásának a biztosítására.

A gyűlölet oka, hogy Shapiro bátran szólal fel az abortusszal szemben, nyíltan kérdőjelezi meg és az LMBTQ mozgalom dogmáit, felhívja a

figyelmet az iszlám veszélyeire, illetve kiáll Izrael és a fegyvertartás joga mellett.


Következzen néhány – egyelőre angolul elérhető – könyvének a címe:

  • Agymosás: fiatalok indoktrinálása az amerikai egyetemeken (2004)
  • Pornógeneráció: a társadalmak liberalizálása tönkreteszi a jövőnket (2005)
  • Propaganda főműsoridőben: így uralták le a hollywoodi liberálisok a televíziózást (2011)
  • Trollok: hogyan félemlítette meg és hallgattatta el Amerikát a baloldal (2013)
  • A történelem jó oldalán: így tette naggyá a nyugati civilizációt az értelem ereje és az erkölcsi céltudatosság (2019)

Legutóbbi könyvét elolvastam, ebből le is fordítottam a egy részt:

A szabadság két ősi alapelven nyugszik: egyrészt, Isten minden embert a saját képére teremtett, másrészt pedig, az emberek képesek felfedezni és megismerni Isten csodálatos világát. Ezek az elvek Jeruzsálemben és Athénben születtek meg. Ez a két fundamentum – a szellem zsenialitásának e két gyémántja – formálta ki a nyugati civilizációt és tett bennünket azzá, amik vagyunk. Ha hiszel abban, hogy az élet több, mint a materiális élvezetek, illetve a fájdalom mindenáron történő elkerülése, akkor te magad is Jeruzsálem és Athén produktuma vagy.


Ha hiszel abban, hogy az államnak nincs joga korlátozni abban, hogy gyakorold a szabad akaratod, és ha erkölcsi kötelességednek tartod az erények, az értékek védelmét, akkor te Jeruzsálem és Athén terméke vagy. Ha meggyőződésed, hogy az emberek az értelem erejével jobbá tehetik a világot, és kötelezi is őket erre egy magasztosabb parancs, akkor te Jeruzsálem és Athén szülöttje vagy.

Jeruzsálem és Athén a tudomány bölcsője.

Az emberi jogokat a zsidó-keresztény értékek és a görög természetfilozófia hozták létre. E városok nyomán prosperitás, béke és művészi szépség fakadt.

Jeruzsálem és Athén elvei hozták létre az Amerikai Egyesült Államokat, vetettek véget a rabszolgaságnak, kerekedtek felül a nácikon és a kommunistákon, emeltek ki milliárdokat a mélyszegénységből, és nyújtottak további milliárdoknak spirituális célokat. Jeruzsálem és Athén voltak a Magna Charta és a vesztfáliai béke alapjai; de a Függetlenségi Nyilatkozat, Abraham Lincoln Emancipációs Kiáltványa, és Martin Luther King birminghami börtönből írt levele is ebből a forrásból ered.


Azok a civilizációk, amelyek elutasították Jeruzsálem és Athén örökségét, illetve a köztük fennálló feszült kölcsönhatást figyelmen kívül hagyták, megsemmisültek. A Szovjetúnió elutasította a zsidó-keresztény értékeket és a görög természetfilozófiát és ezek helyére a kollektíva értékét és a „szociális igazságosság” utópisztikus vízióját helyezték – aminek eredményeképpen tömegek haltak éhen és tízmilliók váltak az új rendszer áldozataivá.

A nácik is elutasították Jeruzsálem és Athén hagyatékát, aminek az lett a vége, hogy gyermekeket küldtek gázkamrákba.

Napjainkban Venezuela is elutasítja e két város örökségét, és az olajban gazdag ország polgárai közül sokan állati szintre süllyedtek. Itt az Egyesült Államokban, egyedülálló történelmünk és sikereink miatt a fejlődést és a prosperitást hosszú ideje születési előjogainknak vesszük. A más nemzeteket széjjel szakító konfliktusok ide soha sem fognak begyűrűzni. Nem kell aggódnunk egy forradalomtól vagy a gazdasági összeomlástól.

Mi amerikaiak vagyunk! Mi mások vagyunk!

Ez a derűlátás alapvetően elhibázott. A romlással és bomlással szembeni harc soha sem ér véget. Jólétünk mindig csupán egyetlen generációnyira van a szakadékba zuhanástól. Látjuk, hogy az amerikai polgárok egy komoly hányada már el is veszítette hitét a szólásszabadságban, a demokráciában, a független gazdaság elvében, a erkölcsösség és a közös célok értékeiben.


A hagyományos értékeinkkel való szembefordulás akkor kezdődött, amikor az ide vezető utunk értékét is megkérdőjeleztük. Társadalmunkban jelenleg a zsidó-keresztény értékektől és a görög természetfilozófiától való elszakadás zajlik. Helyette itt van a szubjektív moralitás és az indulatok uralma.


Szemtanúi lehetünk annak, ahogyan a civilizációnk törzsi torzsalkodásokba, individualista hedonizmusba és a szubjektív moralitásba süllyed. Senkit se tévesszen meg az, hogy még most is a Jeruzsálem és Athén által ránk hagyományozott prosperitásban élünk. Elhittük, hogy következmények nélkül szembe fordulhatunk a zsidó-keresztény értékekkel és a görög természetfilozófiával, és helyettesíthetjük ezeket az interszekcionalitás, a tudományos materializmus, a „progresszív” politizálás, a tekintélyelvű kormányzás, a nemzeti szolidaritás elveivel. De ez nem fog működni. Az elmúlt két évszázadban igyekeztük lefűrészelni magunkat civilizációnk gyökereiről. A Nyugat ezután is életben maradt és még virágzott is – egy ideig.

De elkezdett meghalni, belső sérülései miatt.

Civilizációnk belső ellentmondásokkal terhelt; értékvesztett közösségekkel és céltalan egyénekkel van tele. A nyugati gazdaságok nem fognak máról holnapra összeomlani; a kapitalista infrastruktúrákra pakolt szocialista programok nem azonnal fogják tönkretenni a Nyugatot. De becsapjuk magunkat, ha úgy gondoljuk, hogy a múlt értékeinek a feladásával egyidejűleg örökké fennmaradhatunk. Filozófiai értelemben a Nyugat már több generáció óta haldoklik.


A születési számok a mélybe zuhantak, az állami költekezés az egekbe szárnyalt. A hiányzó munkavállalók helyére bevándorlók tömegeit importálják, akik a nyugati értékekkel nincsenek tisztában – ez pedig polarizálja a társadalmat. Az európai politika utópiáról álmodozó szélsőbaloldali szocialisták és nemzeti restaurációt ígérő szélsőjobboldali nacionalisták háborújává degradálódik. Mindkettő bukásra van ítélve. És habár lassan, de Amerika is az európai példát követi. Az embereket összekötő kapcsok szakadoznak.

Ezek a kapcsok a tűz és a víz, az értelem és az ima kohójában formálódtak.

A modernitásig vezető utunk hosszú volt. Nem is lehetne minden állomását gyönyörűnek nevezni – voltak erőszakos epizódok. A Jeruzsálem és Athén között fennálló feszültség valóságos. De ha megszüntetjük ezt a kölcsönhatást úgy, hogy megtagadjuk akár Jeruzsálemet, akár Athént, akkor a kettő közé épült hidat is pusztulásra ítéljük.


Hogy megerősítsük civilizációnkat, tudnunk kell, hogyan épült fel ez a híd. Háromezer évbe telt, mire a nyugati civilizáció elérkezett napjainkig – de mindössze egyetlen generáció alatt is elveszíthetjük, ha nem erősítjük meg a fundamentumokat. Véget kell vetnünk a rombolásnak és hozzá kell látni az építmény megerősítéséhez. Ehhez pedig meg kell ismernünk az alapokat – tégláról téglára.