Butcher’s Crossing

(John Williams, 362 oldal)

Férfias és véres vadnyugati kaland, cowboyok és indiánok nélkül.

Az ifjú Willnek elege lesz a civilizációból.

Ezért úgy dönt, nyugatra utazik.

A vad és érintetlen természet utáni vágy hajtja.

Az Isten háta mögötti faluban, Butcher’s Crossingban köt ki.

Itt találkozik egy tapasztalt vadásszal, aki hatalmas bölénycsordáról mesél.

A bölények a hegyek között megbújó völgyben várják a kalandra éhes vándorokat.

Ha sikerül megtalálni és becserkészni a csordát, egy vagyont kereshetnek a bőrökön.

De a természet nem adja ingyen kincsét.

Embert próbáló utazás vár a vadászokra, amely örök nyomot hagy bennük.

A szuggesztív narráció főszereplője talán nem is a négy férfi, hanem maga a természet.

A természet és a változás – mert Will és társai a hosszú út során megváltoznak.

De Butcher’s Crossing is más lesz, mint amikor útnak indultak…

***

KÉT IDÉZET

„Kialakult a napi rutinjuk: a letelepedés éjszakára, a felkelés reggel, feketekávé forró bádogbögréből, a felcsavart pokrócok rákötözésre az egyre fáradtabb lovakra, a monoton, zsibbasztó haladás a prérin, amely soha sem változtatta arculatát, a lovak és ökrök itatása délben, kemény kétszersült és szárított gyümölcs ebédre, indulás tovább, tapogatózó táborverés a sötétben, a homályban befalt, íztelen bab és szalonna, kávé megint és letelepedés éjszakára.

 

Rítussá vált mindez, egyre értelmetlenebbé, mégis egyedül ez adott formát az életüknek.

 

Úgy tetszett, fáradtságosan, apránként halad előre a préri hatalmas felszínén, de mintha nem is ő haladna az időben, hanem az idő haladna ővele, mint felette lebegő, láthatatlan felhő, amely vele együtt mozog.

 

Az idő múlása a három férfi arcán mutatkozott leginkább, akik vele együtt lovagoltak, meg a változásokon, amelyeket önmagán észlelt.

 

Napról napra érezte, hogy keményedik az arcbőre; a borosta arca alsó részén egyre selymesebb lett, ahogy bőre durvult, keze feje kivörösödött, aztán megbarnult, elsötétedett a napon.

 

Érezte, hogy szíjasodik, keményedik a teste; néha arra gondolt, talán új testbe költözik át, vagy abba a valódi testbe, amely eddig a valószerűtlen puhaság, fehérség és simaság rétegei alatt rejtőzött.”

 

„Szabadon megy majd a nyugati horizont síkján, amely megszakítás nélkül nyúlik a lenyugvó napba, és nem hihette, hogy lesznek arra jelentős városok, amelyek megzavarhatnák.

 

Úgy érezte, bárhol él, bárhol fog élni ezután, egyre inkább elhagyja a várost, kivonul a vadonba.

 

Úgy érezte, ez a legfontosabb jelentése az életének, mintha gyermek- és ifjúkora minden eseménye tudtán kívül ide vezetett volna, ehhez a pillanathoz, amelyen megveti a lábát, mielőtt elrugaszkodna.

 

Megint a folyóra nézett.

 

Ezen az oldalon a város, gondolta, azon meg a vadon; és néha vissza kell térnem, a visszatérés is csak eszköz lesz, mód, hogy egyre inkább elhagyjam.”

(Figyelmeztetés: a könyv eleje felé és végén van sajnos explicit szexuális jelenet.)

John Williamstől ezen kívül az Augustust olvastam, amelyről itt írtam bővebben: