Egyházak állami finanszírozása

Jó dolog-e, ha a kormány pénzzel támogat gyülekezeteket?

Igényeljen-e, elfogadjon-e egy vallási közösség állami finanszírozást?

Ha igen, akkor ez egy közösség milyen tevékenységeire indokolt, etikus felhasználni?


A MI PÉNZÜNKBŐL KAPUNK VISSZA

Először is tisztázzuk, mi az, hogy “állami finanszírozás”, “kormányzati pénz”.

Az államnak nincs saját pénze.

Egy ország költségvetése a polgárai befizetett adójának az összessége. Magyar magánszemélyek és cégek adóznak, illetve az állam a külföldről érkező árukra vámot vet ki, továbbá értékesít köztulajdonban levő ingatlanokat (privatizáció). Az így összegyűjtött pénzből tud egy kormány gazdálkodni.

Amikor például egy magánszemély elnyer egy pályázatot, akkor az adófizetők kollektívája egy kicsit visszakap a befizetett adóból. Az államnak feladata megszervezni a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok segítését és felzárkóztatását. Az ösztöndíjak, a gyógyszerek és orvosi kezelések állami támogatása, a vállalkozásokat beindító pályázatok például ezeket a célokat szolgálják.

Amikor egy vállalkozás elnyer állami pénzt, akkor ezt fejlesztésre tudja fordítani, ami jó esetben nemcsak a cégnek, de az államnak is megtérül. Ha még jobban működik egy cég, akkor több adót fog befizetni, több embert tud alkalmazni, magasabb fizetésekkel. Ezek mind többlet bevételt eredményeznek a költségvetésbe.

Amikor egy vallási közösség kap állami pénzt, akkor szintén az történik, hogy az emberek egy kicsit visszakapnak az általuk befizetett adóból. Persze itt bejöhetnek durva aránytalanságok. Erre Magyarországon is vannak példák. Egy kicsiny karitatív szervezet vagy egy történelmi egyház kaphat irreálisan nagy hányadot az állam egyházak támogatására szánt forrásaiból. Ettől még maga az elv nem problémás, hogy egy felekezet tagjai is részesüljenek a befizetett adóik visszatérítéséből.


DE AZ ÁLLAMOT ÉS AZ EGYHÁZAKAT SZÉT KELL VÁLASZTANI!

Maximálisan egyetértek: az államot szét kell választani az egyházaktól – de milyen értelemben is?

  • Az egyház ne akarjon egyetlen államegyház lenni, hatósági erőszakkal téríteni, eltiporva minden más felekezetet. (Lásd iszlám országok.)
  • Az egyház ne akarja átvenni az állam szerepét – ez majd a következő világkorszakban, Jézus Krisztus földi királyságában fog tudni igazságosan megvalósulni.
  • Az állam ne avatkozzon bele egyházak belső működésébe, ne szóljon bele a hitéleti tevékenységébe – amennyiben az nem sérti az alapvető emberi jogokat.
  • Az egyházak ne kössenek elvtelen kompromisszumokat kormányokkal, mert az hitelteleníti őket.

Ez például úgy történhet meg, ha egy egyház a támogatásért cserébe nem szólal fel egy diktátorral szemben – a nácizmus idején sajnos voltak ilyen esetek. Vagy amikor bizonyos egyházi vezetők a kommunista állam besúgóiként tevékenykedtek. Vagy ha egy liberális ideológián alapuló államnak engedelmeskedve a keresztény vezetők nem beszélnek nyíltan a bűnökről.

Sokakban felmerül a kérdés: az állami pénzt csak a társadalom által is közhasznúnak minősített tevékenységekre (iskolák fenntartása, karitatív tevékenység, drogosok rehabilitációja) vagy hitéleti tevékenységre is el lehet fogadni?

A Hit Gyülekezete mindeddig kizárólag az ilyen közhasznúnak nevezett tevékenységeire kapott állami támogatást.

Ez az összeg pedig, a magánadományokhoz illetve más felekezetek támogatásához mérten arányaiban rendkívül kicsiny volt.


EGY MEGDÖBBENTŐ PÉLDA A BIBLIÁBÓL

Ezsdrás könyve, kétezer-ötszáz évvel ezelőtt… Kürosz perzsa király – isteni sugallatra – rendeletet bocsájt ki. Ebben engedélyezi zsidók visszatérését a babiloni fogságból Júdeába, hogy újjáépíthessék ősi templomukat. Ezsdrás és társai rengeteg pénzt kaptak a barátságos uralkodótól ennek a spirituális (!) munkának az elvégzésére.

Templomépítés, áldozatok bemutatása Istennek, istentiszteletek megtartása – mi ez, ha nem kifejezetten hitéleti tevékenység?

Ezsdrásék nem gondolták úgy, hogy ez a pénz piszkos. Pedig a perzsák nem éppen szép szóval kéregetve építették fel hatalmas birodalmukat, hanem tűzzel-vassal igáztak le rengeteg népet… Na az valóban nem volt egy demokratikus kormány! Kürosz és tartományainak vezetői sem éppen szent életű emberek voltak.

Ennek ellenére Isten tudta őket használni.

Ebben az időszakban rajtuk keresztül (is) látta el anyagi forrásokkal a zsidóság fizikai-erkölcsi-szellemi megújulási mozgalmát. Az “ébredés” finanszírozása végig két forrásból történt: önkéntes magánadományokból és állami finanszírozásból.


AZ IRIGY RÁGALMAZÓK

Az elképesztő siker egyrészről a szívből való őszinte megtérésen és az istentisztelet megújításán, másrészről bőséges pénzügyi forrásokon nyugodott. Az “ébredéshez” Isten valóságos jelenlétére – de pénzre is szükség volt!

Amikor egy közösség ilyen nagy eredményeket ér el, akkor rendszerint felbukkannak az irigyek… Először a mozgalom élére akartak állni, hogy részesüljenek a sikerből. De Ezsdrás és barátai nem voltak hajlandóak elvtelen ökumenikus összeborulásra istentelen emberekkel.

A vallásos irigység ekkor tetőfokára hágott. A kritikus és cinikus emberek ellenséggé váltak. Szóban és írásban rágalom-hadjáratot indítottak Isten embereivel és munkájával szemben. Jogászokat felbérelve írtak lejárató levelet a perzsa királynak. A munkát egy rövid időre sikerült megállítaniuk.

A Szentlélek azonban ismét felbátorította a zsidókat, hogy gyerünk csak, építkezzetek tovább!

Isten pedig támasztott olyan istenfélő kormányzót, aki már nem rágalmazó, hanem korrekt levelet írt a királynak, hogy tisztázza a helyzetet. Ami ezután következett, az álomszerű volt a zsidóknak: a királyi kincstár is finanszírozni kezdte Isten népének anyagi szükségeit…


EZSDRÁS 6:8-10

„És megparancsolom azt is, hogy mit cselekedjetek a zsidók ama véneivel, hogy megépítsék Isten ama házát, tudniillik a király folyóvízen túl való adójának kincseiből pontosan költség adassék ama férfiaknak, és pedig félbeszakítás nélkül…

 

És amik szükségesek, tulkok, kosok, bárányok, égőáldozatra a menny Istenének, búza, só, bor, és olaj, a jeruzsálemi papok szava szerint adassanak nekik naponként és pedig mulasztás nélkül.

 

Hogy vihessenek jó illatú áldozatot a menny Istenének, és könyörögjenek a királynak és fiainak életéért.”

HÁT NEM MEGDÖBBENTŐ…

…hogy erre is van példa a Bibliában?