Genezis (5. rész)

Az életforma, amely bejutott a kertbe, lázas keresésbe fogott.

Gazdatestre volt szüksége, hogy azon keresztül hajtsa végre gonosz tervét.

Időbe telt neki, mire megtalálta a megfelelő alanyt. De az élőlények egyike, a kígyó, nem állt neki ellent úgy, mint a többi organizmus. Az ördögi szimbiózisba kerülő lények sorsa ezután összekapcsolódott. A sötét szellem úgy húzta magára a kígyót, mint egy kesztyűt.

Éva nagyon szerette Ádámot, és szerette az Örökkévalót is, de kíváncsi volt, hogy nézhet ki a fa, amelynek gyümölcse a halált hordozza.

Elsétált hát a kertnek erre a részére.

Meglepődött, hogy a növény nem sokban különbözik a többitől. Gyönyörű, dús fa volt, érett és vonzó gyümölcsökkel.

Már éppen indult volna tovább, amikor egy kedves hang nevén szólította.

Odafordult a hang forrásához.

Korábban már sokszor beszélgetett a kígyóval, de az állat tekintetében ezúttal furcsa fény csillogott. A hangjának is volt egy különös éle.

Éva érezte, hogy valami nem stimmel.

A kígyó szavain át az idegen életforma méreghullámai bejutottak a lelkébe. És a méreg elkezdte kifejteni hatását. Egyszerre érezte vonzónak és taszítónak a hangot, amely most egy kérdést szegezett neki.

Nem lett volna muszáj válaszolnia. Nem lett volna szabad válaszolnia. A fejében hangosan kongott a vészharang.

ÁDÁM! HOL VAGY ILYENKOR? MOST LENNE RÁD SZÜKSÉGEM!

Ezen a ponton még elszaladhatott volna. Annyira, de annyira kíváncsi volt…

A méregből kibújó kételyek és vágyak kezdtek felülkerekedni az akaratán.

Először még küzdeni próbált. Az Isten őket megvédeni hivatott szavaival vágott vissza. De már nem pontosan idézte az Örökkévalót.

Megingott a bizalma.

ISTEN NEM MONDOTT EL NEKÜNK MINDENT. DE MIÉRT NEM? PEDIG TÉNYLEG, DE JÓ LENNE MÉG TÖBBET TUDNI… MINDENT TUDNI…

A gyümölcsbe harapott és – pontosan, ahogyan a kígyó mondta – nem esett össze holtan.

De benne minden megváltozott. Ekkor még nem érezte, de feketeség borult a szívére. Tönkrement legbelül.

Ekkor Ádám is megjelent. Amint meglátta Évát, kezében az éppen megízlelt gyümölccsel, lefagyott a szíve.

DE HISZEN NEM IS HALT MEG! HAZUDOTT VOLNA ISTEN?

Ádám elfogadta a gyümölcsöt Éva kezéből és ő is beleharapott.

DE FINOM! AMI ENNYIRE JÓL ESIK, AZ NEM LEHET ROSSZ!

És ekkor Ádám és Éva legbelső része szörnyethalt.

Így abortálta Lucifer az ember szellemét, amely dermedtté, érzéketlenné vált Isten felé. A szeretet és ragaszkodás helyére gyanakvás és szorongás került.

NINCS RAJTUNK RUHA! CSÚNYÁK VAGYUNK ÍGY! ISTEN FÉLELMETESEN NAGY EREJŰ! BÚJJUNK EL! BIZTOS BÁNTANI AKAR!

Így vált az ember halandó lénnyé.

Ádám és Éva szelleme azonnal, a testük pedig szépen lassan – nekik évszázadok alatt, az utódiaknak később évtizedek alatt –, szintén legyengült, elcsúnyult és meghalt.

Így szakadtunk el a legnagyobb szövetségesünktől, az Örökkévalótól. Így szolgáltattuk ki az egész Földet ismét a Gonosznak.

Így lett a Föld ura és istene az emberiség legnagyobb ellensége, aki a szenvedés, a betegségek és a halál szerzője, Lucifer.

De Istennek volt egy B-terve.

(folyt. köv.)