Genezis (7. rész)

Édentől nem messze…

Amikor Ádám és Éva kiléptek a Kertből, azonnal megérezték, mennyire fertőzött a külvilág.

Az élettelen tárgyaktól a mikroorganizmusokig mindent áthatott Lucifer korrupt atmoszférája.

A növények idekinn különösen viselkedtek. Sokkal ritkábban hoztak termést és ilyenkor is, jóval kevesebb gyümölcs jelent meg rajtuk. Az ágak és a levelek mellett bogáncsok és tüskék bukkantak fel a földi flórán.

Némelyik növény olyannyira eltorzult, hogy sátáni erők csatornája lett. Így jöttek létre a vetélést, a korai halált okozó, és a hallucinogén termések.

A bűn halálos mérge az állatokra is rászabadult. Számos faj elvadult és elszéledt, már nem keresték Ádám társaságát.

Ember és környezete már nem értették egymást.

Ádámnak és Évának minden nagyon megnehezedett. Édenben a természet segítette és ellátta őket. Az ember már szelleme hangjával is irányítani tudott számos élőt.

De megszakadt az összeköttetés, hiszen a halál elvágta e finomra-hangolt kapcsolat törékeny húrjait.

Idekint meg kellett küzdeni a létért.

A bűn miatt az emberi test már halálra volt ítélve: a balesetek, a betegségek, vagy a lassú halál – az öregedés – felélte Ádámban és leszármazottaiban az életet.

A kérdés csak az lett – és a mai napig ugyanaz maradt -, hogy hány napot, hány percet tudunk ellopni a halál karmai közül?

A korábban örömteli munka most gyötrelmmé vált. A kreatív alkotás helyébe lépett a kényszerűség, a fáradtság és a monotonitás.

Megbomlott az időjárás harmóniája is: a hideg és a meleg és a szél gyötörni kezdték az embert.

De Ádám tudta, hogy nem itt ér véget a történet.

Isten még a Kertben beszélt nekik eljövendő leszármazottjukról, arról, aki újra rendet teremt majd a kozmoszban.

Nem tudták, meddig tart majd az Átmeneti Korszak. Minden utódjuknak meséltek a kertről, Édenben, a rettenetes hibáról, amelyet elkövettek, és hogy valamelyikük, nemsokára, Lucifer nyakára helyezi majd lábát.

Elsőként Kain, majd testvére, Ábel ismerhette meg eredetük és jövőjük fantasztikus történetét…