GERILLA I-II

(Franciaország végnapjai, Barbárok ideje)

“A farkas megeszi azt, aki birkát játszik.”

Szörnyű, egyben félelmetesen reális jövőképet fest Laurent Obertone (álnév) francia író.


A regény a nyugati kultúra összeomlásáról szól. Egy francia rendőr önvédelemből agyonlő egy muszlim drogost Párizs egy bevándorlók-lakta negyedében. Az esetet levideózzák és felteszik az internetre. Polgárháború tör ki, és az ország három nap alatt anarchiába süllyed. A muszlimok egy csoportja kikiáltja a kalifátust, az erőszak eluralkodik.

A könyvben rengeteg a borzalom, de precízen leírja a balos, progresszív világnézetet valló embertípus naivságáról. Az első áldozatok ugyanis éppen ők: a szélsőbaloldali aktivisták, a melegek és leszbikusok, a zöldek, a pacifista egyetemisták, a toleranciát és befogadást mantrázó politikusok.
Nagyon ajánlom ezt a két könyvet, de csak az erős idegzetűeknek.


RÉSZLET:

A tömeges áramszünetek franciák millióinak okoztak egy szörnyű felismerést.
Egy másodperc alatt megszűnt a fűtésük, a hűtőjük, a sütőjük, a főzőlapjuk, a melegvízük, a vonalas telefonjuk és az internetjük.
Aztán egy órával később az összes térerő elment a mobiljukról is…
Ilyen helyzetben az embereknek az az elsődleges reflexe, hogy kisöprik a legközelebbi boltot, melyet aztán a közlekedés és a kommunikáció összeomlása miatt nem is tudnak újra feltölteni.
A hiány gyorsan fellép.
A raktárak elektromosság híján nem tudnak tovább tartósítani, így több tonnányi árujuk megromlását fogják végignézni.
Elektromosság nélkül nincs több gáz, nincs több információ, tehát szervezés sincs, nincs több benzinkút, így gyorsan nem lesz több közlekedés sem…
Még a vizet se tudják kinyerni és ihatóvá tenni, így a vízszolgáltatás is megszűnik.
Akik azt hitték, hogy a vastag bankszámlájuk megoldja a problémát, rádöbbentek, hogy elektromosság nélkül a bankkártyájuk sem ér semmit.
A pénzük csak egy számsorozat egy működésképtelen szerveren.
És néhány óra múlva egy doboz konzerv többet ért egy köteg bankjegynél…
Még egy indok a sok közül, hogy ne bízzon meg az ember a szomszédjában sem.
Pánik esetén az állampolgárok közti összetartás gyorsabban szűnik meg még az áramszolgáltatásnál is.
Sok háztartás így találta magát sötétbe és csendbe borulva, elszigetelve, az információktól elvágva, alig néhány palack vízzel, egy majdnem üres, használhatatlan hűtővel és egy félig tankolt autóval.
Az őket körülvevő 100 km-es körben már nem nagyon volt élelmiszer.
Csak arra voltak képesek, hogy megpuhítsanak egy kis száraztésztát, hideg vízben, és közben azt kívánták, bárcsak felkészültebbek lettek volna.
Alice is ugyanerre a következtetésre jutott.
Az ő helyzete még ennél is rosszabb volt: nagyvárosban lakott, ami egy összetett rendszer volt, sokkal sérülékenyebb és másokra utaltabb.
Ebben a szervezetben burjánoztak a betegségek, daganatok és vírusok, amiket tűzvészeknek, rongálóknak és fosztogatóknak hívtak.


(Franciaország végnapjai, Barbárok ideje)