Könyv – Az állam (Platón, 525 oldal)

Volt azért haszna is ennek a sok “Maradj Otthon!”-nak.

Be tudtam pótolni egyik hiányosságomat a klasszikus műveltség terén.

Kiolvastam Platóntól “Az állam” című dialógust.

Az alábbiak egy szubjektív reflexió…

A Jó a létezést túlszárnyalja, vagyis eredendőbb, metafizikailag korábbi, mint maga a Lét.

Platón művében ez egy olyan gondolat, amivel egyet tudtam érteni – amennyiben a jót az Istenre értjük.

Hiszen az egyedüli és eredeti jó – a Biblia tanúsága szerint – maga az Isten – és Ő valóban túlszárnyalja a létezést, eredendőbb és metafizikailag korábbi, mint maga a Lét.

Az Állam tartalmaz ilyen igazság-morzsákat, de elképesztően sötét – és néhol okkult – víziókat is.

A könyv gyakorlatilag a túlvilágról szóló misztikus látomással ér véget, a lélekvándorlás egy zavaros látomásával, amely egy több napja halott embernek tárulkozik fel.

Egy másik ilyen sötét spirituális rész, amikor múzsák számmisztikával nyilatkoztatják el, hogyan kell jó utódokat nemzeni.

Platón rendkívüli hatással volt a nyugati kultúrára, és benne sok keresztény gondolkodóra is.

Hitt a halhatatlanságában, az univerzum tervezettségében, a természetfeletti lények létezésében – amelyeket a Biblia is megerősít.

De a duális antropológia téveszméjét képviselte, miszerint az ember csupán test és lélek.

A Biblia ezzel szemben az embert test, lélek, és szellem részekre osztja.

Platónnál a lélek testen kívüli továbbélése egy ideális állapot, miközben a Biblia szerint az ember lelke és szelleme újra egyesülni fog a testtel, a feltámadáskor.

Érdekes volt nekem az a rész, amikor arról értekezik, hogy a festők, költők, színészek csupán egy látszatnak az utánzói, és a műveik így nagyon távol állnak a valóságtól.

Hiszen a valóságot – egy tájképet például – csupán egyetlen perspektívából tudnak megragadni, miközben a tényleges természeti táj ennél jóval összetettebb valóság.

Platón híres barlanghasonlata is ebben a művében szerepel.

Emberünk először tárgyak tűzfényben játszó árnyékait látja csupán, majd magukat a tárgyakat, majd a felszínre kerülve, az igazi valóságot.

És hát valóban, az igazi valóság rejtőzködő, sokan soha sem ismerik meg, megmaradnak egy árnyékvilágban…

Érdekes volt látni, hogyan működött a görög filozófusok lelkiismerete.

Igyekeztek erényesek és igazságosak és jók lenni, mert legbelül érezték, hogy ez a helyes, hogy ezt várják el tőlük “az égiek”, és hogy igazából boldogulni is a földön csak így érdemes.

A zenei nevelés is elgondolkodtató.

A görögök megfigyelték, hogy a különböző ritmusok, harmóniák befolyásolják egy ember erkölcsi állapotát.

Ez így a rock n roll korszak után eléggé egyértelmű…

De az is egyértelművé vált a számomra, mennyire félrevezeti az embert az, ha valódi isteni kijelentés nélkül, a saját értelmére, és rossz forrásokból származó “démoni” sugallatokra hallgatva próbál megálmodni egy igazságos világot.

Az emberi logika zsákutcákban köt ki.

A végeredmény logikus lesz, de hazug és gonosz.

Logikusnak hangzik, de hiányzik belőle a legfontosabb, a Szeretet.

Platón képzeletbeli birodalmában az állam becsaphatja a polgárokat.

A fogyatékosokat és gyógyíthatatlan betegeket megölik.

Bizonyos helyzetekben megengedett a gyermekek szexuális bántalmazása.

Vannak, akiknek nem lehet magántulajdonuk.

A vezetők közösen birtokolják a nőket és gyermekeket.

A költőket száműzik…

***

Platón bölcsességet kereső görög filozófus volt, aki nagy hatással volt a civilizációnkra.

Keresztényként, az ő gondolatait is a Szentírás prizmáján keresztül vizsgálom:

„Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszett az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot, ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

 

(1 Korinthus 1:21-25)

***

Néhány idézet:

„…a gonoszság az erényt és önmagát sohasem ismerheti meg, a természetadta erény ellenben, ha még nevelés is támogatja, idővel nemcsak önmaga, hanem a gonoszság ismeretére is eljut. Bölcs tehát, véleményem szerint, csak ő lehet, nem pedig a gonosz.”

 

„ – Természetüktől nézve nem különbözik-e nagyon erősen a nő a férfitól? – Hogyne különbözne. – Akkor ugye az a megfelelő eljárás, ha más és más tevékenységet írunk elő mindkettejüknek, természetük szerint? – Persze.”

 

„…az igazi csillagász… azt elismeri, hogy az ég alkotója az égboltozatot és a rajta levő csillagokat olyan szépen állította össze, amilyen szépen csak össze lehet állítani egy ilyen művet.”

 

„…a sihederek, amikor először ízlelik meg, játékszerként élnek vele (az érvelés művészetével), folyton ellenvetések megfogalmazására használják, a cáfolatot kidolgozó dialektikust majmolva cáfolnak meg másokat, kölyökkutyák módjára élvezve, hogy állandóan ráncigálhatják és érveikkel zaklathatják, akit csak érnek… Amikor aztán sok embert megcáfoltak, és őket is sokan megcáfolták, viharsebesen eljutnak odáig, hogy már nem adnak hitelt semminek, amiben korábban hittek. Ennek következtében aztán nemcsak ők maguk, hanem a filozófia egésze is hitelét veszti az emberek szemében.”

 

„Milyen fennhéjázva tipor rá a demokrácia mindezekre az elvekre, mennyire nem törődik azzal, hogy milyen tanulmányok után adja valaki a fejét az államügyekkel való foglalkozásra, ellenben mindenkit megbecsül, ha azt az egyet megígéri, hogy jóindulattal viseltetik majd a tömeg iránt.”

 

„Mindenkiben benne van valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.”

 

„A túlságos szabadság szolgaságra vezet.”