Külföldi szolgálatokkal kapcsolatban

Az elmúlt hétvégén Rodney Howard-Browne szolgálata nagyszerűen sikerült, óriási áldást jelentve a magyar hívőknek!

Mit kell tehát figyelembe vennie a helyi gyülekezetnek, amikor nemzetközi prédikátorok meghívásáról kell dönteni?

1. A SZENTLÉLEK VEZETÉSE

Isten tervében van a szolgálat, vagy csak mi emberek akarjuk nagyon?

Van, amikor hatalmas vehemenciával jönnek ministryk, hogy “áldást szeretnének adni” a helyi gyülekezetnek.

“Az Úr szólt hozzám, hogy jöjjek hozzátok szolgálni!”

– vannak, akik így akarnak megfellebbezhetetlen legitimációt adni a szolgálatuknak.

De Isten a helyi gyülekezet vezetőjének is kijelenti, ha az Ő akaratában van egy szolgálat a közösség felé.

Előfordulhat az is, hogy mind a pásztor, mind a szolgáló Isten szolgái, de az adott találkozó egyáltalán nem az Isten vezetése – ezt a gyümölcsökből utólag könnyű megállapítani.

Az elmúlt hétvége egy nagyszerű példa arra, amikor a helyi gyülekezet vezetője és a nemzetközi szolgáló is magukat a Szentlélek vezetésének alárendelve döntenek.

2. GYARMATOSÍTÁS

Előfordult, hogy szolgálók felsőbbrendűséggel léptek fel.

Ez elsősorban az Amerika Egyesült Államokból, érkező, “birodalmi mentalitással” rendelkező emberekre jellemző (tisztelet a kivételeknek!).

Az ilyen szolgálók úgy érzik, hogy Isten munkája, az “ébredés” az ő szolgálatuk gyümölcse.

Gyakran a domináns kultúrájukat összekeverik az evangélium üzenetével – ehhez hozzá tud járulni az is, ha a szegényebb országok polgárai szolgalelkűen viszonyulnak hozzájuk.

Vannak, akik egyenesen a régió apostolaiként lépnek fel, akinek a helyi pásztoroknak alá kellene rendelniük magukat.

A cél ilyenkor a pásztorok “bedarálása” a ministry alá, illetve a saját szolgálatuknak támogatók, “partnerek” gyűjtése – a helyi gyülekezetekből.

Az ilyen nemzetközi szolgálók ezekkel a “partnereikkel” utána direktben akarják tartani a kapcsolatot (pl. Facebookon).

Ezzel ugyanakkor egyrészt megkerülve a pásztort, elkezdik önkényesen táplálni a juhokat, másrészt “meg is fejik” azokat, anyagi támogatásokat gyűjtve be tőlük.

Az ilyen ministryk gyakran úgy jönnek egy térségbe, hogy nem tájékozódnak a helyi viszonyokról.

Ők nem szokták kikérni a helyi, komolyabb szolgálattal rendelkező pásztorok véleményét a terveikkel kapcsolatban.

3. IDŐZÍTÉS

Az egyházban sokféleség van és ez így jó!

Vannak szolgálók, akiknek különleges ajándékuk van a hitre, vagy a prosperitás üzenetére, vagy a démonoktól való szabadulásra, vagy a gyógyulásra, vagy a lélek területével kapcsolatban vannak nagyon erős üzeneteik, vagy a reménységet és önértékelést erősítik, vagy a Szentlélek erejét és örömét tudják felszabadítani a hívők között.

A mindenkori pásztor feladata eldönteni, hogy a hívőknek mire van szükségük az adott időszakban.

Ők látnak rá igazán arra, hogy min ment és megy keresztül a helyi gyülekezet!


Ezeken felül még más dolgok is közrejátszhatnak, pl. a szolgálók stábjának a viselkedése vagy más helyi pásztorok viszonyulása, akiket meglátogatnak.

Véleményem szerint a részünkről pedig az a jó viszonyulás, ha se nem rajongva, se nem cinikusan és barátságtalanul viszonyulunk a nemzetközi szolgálókhoz.

Az a jó, ha értékelni tudjuk ezt a sokféleséget, amelyet Isten helyezett el az Egyházban.

„Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk… azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint…” (Róma 12:5-6)