Miért “kattannak be” váratlanul házastársak?

Ti is biztos hallottatok már ilyet.

Szép fiatalok, szép esküvő, szép gyerekek.

Sokáig úgy tűnik, minden rendben.

Van, hogy mindenkit megráz a szomorú bejelentés.

De ez azért ritka.

Többnyire már hamarabb jelentkeznek a rossz előjelek.

Főleg tapasztaltabb, „mélyre látó” emberek, megérzik.

Ők nem csak a csillogást és a kamut látják.

Túllátnak és túlhallanak a „Minden ok!” és a „Nagyon jól vagyunk!” sallangokon.

Tudják, hogy nem is minden ok.

Hogy nincsenek is jól…


Az eltávolodásnak, az elhidegülésnek sok jele van.

  • Hogy ritkán látni őket istentiszteleteken, főleg együtt…
  • Hogy keveset mutatkoznak egy helyen, inkább külön utakon járnak…
  • Hogy vége köztük a kedveskedésnek, az udvarlásnak…
  • Hogy bejött közéjük a cinizmus, egy kritikus és számonkérő hang…
  • Hogy a feleség láthatóan nem boldog, és a férj is folyton csak küzd…

Van, amikor a férfi az önfejű és makacs.

Aki nagyjából zéró empátiával rendelkezik a társa felé.

Istenigazából” nem érdekli őt, mik a felesége vágyai (és érdekei).

Szerinte egy nő feladata az, hogy „engedelmes feleség” legyen…

És örülhet, hogy ilyen nagyszerű férje lett.

Ha a feleség a társa mulasztásait, vétkeit – teljesen jogosan – szóváteszi, akkor „ne akarjon rajtam uralkodni”!

Ha a család mellett dolgozni is szeretne, akkor már „feminista és karrierista” is!

Ha nem szeretne annyi gyermeket vállalni, mint ahogyan azt a férfi elképzeli, akkor „önző és lázadó”!

Ha a feleségnek nehezebb napja van, akkor „ne hisztizzen” és „ne manipuláljon”!

Ha a nő igényelne egy beszélgetést, akkor pedig „ne lelkizzen már annyit”!

A Biblia azt mondja, hogy az

„igaz még az ő barmának az érzését is ismeri”. (Példabeszédek 12:9)

Hát mennyivel inkább kell nekünk férfiaknak tudnunk és átéreznünk, mire van szüksége a feleségünknek!

Vannak nők, akik mindezt hosszú ideig nem is teszik szóvá.

Ami nem jó, mert így nem őszinte a kapcsolat.

Tűrnek, de belül egyre nő a keserűség, a feszültség.

És előbb-utóbb mindenki besokall…


Van, amikor – elsősorban – a feleség a baj okozója.

Például türelmetlen.

Folyton összeméri a férjét másokkal.

Olyannal, aki anyagilag előrébb van.

Vagy aki sportosabban néz ki.

Aki ügyesebbnek, okosabbnak, vagányabbnak tűnik.

De ha a férfi megérzi a tisztelet hiányát, megkeseredik.

Elidegenedik a feleségétől.

Negatív lesz.

És átmegy ő is „támadó üzemmódba”.

A feleség őszinte tisztelete a férj szeretetének a katalizátora.

Persze a férj szeretete is a feleség tiszteletének a katalizátora.

De akkor melyikünk kezdje el?

Mindkettőnk, előzékenyen és hittel!

Tehát még azelőtt, hogy a másikban látná az érdemeket.

Látná a sikert, a Szentlélek gyümölcseit, az önzetlenséget.

Ehhez kell – mindannyiunknak – a krisztusi természet.

És ez újra és újra „berobbantja” a szeretet és tisztelet hurrikánját!


  • Mennyire törődsz a társad lelkével és szívével?
  • A házastársad imádkozik?
  • Van élő kapcsolata Istennel?
  • Olvassa a Bibliát?
  • Tudtok egymással az Igéről beszélgetni?
  • Szeret istentiszteletre járni?
  • Bekapcsolódik a közösségi életbe?
  • Vagy csak leül valahol hátul, az utolsó sorok egyikébe?
  • Kritikus a pásztorok és vezetők felé?
  • Cinikus megjegyzéseket tesz?
  • Vagy támogató szívvel viszonyul a gyülekezete felé?
  • Hálás ember?
  • Lágy a szíve?
  • El tudja ismerni mások érdemeit?
  • Miről beszél a leglelkesebben?
  • Mi van a szívében?
  • A filmek, a munkája, a hóbortja?
A házastársak legfőbb felelőssége Isten előtt, hogy a társuk lelkére figyeljenek.

Hogy segítsék egymást bejutni a Mennybe.

Egyszer mindannyian meg fogunk állni Isten előtt.

Szinte hallom az örökkévalóságban felhangzó kérdéseket:

  • Te szövetségese voltál a házastársadnak?
  • Mindent megtettél azért, hogy ő is ide kerüljön?
  • Empátiával segítetted át a nehéz időszakain?

Lehet, hogy lesz szolgálatod mások felé is.

De Isten mindenekelőtt a társadat – és a gyermekeidet – bízta rád!