Szép fiatalok, szép esküvő, szép gyerekek.
Sokáig úgy tűnik, minden rendben.
Van, hogy mindenkit megráz a szomorú bejelentés.
De ez azért ritka.
Többnyire már hamarabb jelentkeznek a rossz előjelek.
Főleg tapasztaltabb, „mélyre látó” emberek, megérzik.
Ők nem csak a csillogást és a kamut látják.
Túllátnak és túlhallanak a „Minden ok!” és a „Nagyon jól vagyunk!” sallangokon.
Tudják, hogy nem is minden ok.
Hogy nincsenek is jól…
Az eltávolodásnak, az elhidegülésnek sok jele van.
- Hogy ritkán látni őket istentiszteleteken, főleg együtt…
- Hogy keveset mutatkoznak egy helyen, inkább külön utakon járnak…
- Hogy vége köztük a kedveskedésnek, az udvarlásnak…
- Hogy bejött közéjük a cinizmus, egy kritikus és számonkérő hang…
- Hogy a feleség láthatóan nem boldog, és a férj is folyton csak küzd…
Van, amikor a férfi az önfejű és makacs.
Aki nagyjából zéró empátiával rendelkezik a társa felé.
„Istenigazából” nem érdekli őt, mik a felesége vágyai (és érdekei).
Szerinte egy nő feladata az, hogy „engedelmes feleség” legyen…
És örülhet, hogy ilyen nagyszerű férje lett.
Ha a feleség a társa mulasztásait, vétkeit – teljesen jogosan – szóváteszi, akkor „ne akarjon rajtam uralkodni”!
Ha a család mellett dolgozni is szeretne, akkor már „feminista és karrierista” is!
Ha nem szeretne annyi gyermeket vállalni, mint ahogyan azt a férfi elképzeli, akkor „önző és lázadó”!
Ha a feleségnek nehezebb napja van, akkor „ne hisztizzen” és „ne manipuláljon”!
Ha a nő igényelne egy beszélgetést, akkor pedig „ne lelkizzen már annyit”!
A Biblia azt mondja, hogy az
„igaz még az ő barmának az érzését is ismeri”. (Példabeszédek 12:9)
Hát mennyivel inkább kell nekünk férfiaknak tudnunk és átéreznünk, mire van szüksége a feleségünknek!
Vannak nők, akik mindezt hosszú ideig nem is teszik szóvá.
Ami nem jó, mert így nem őszinte a kapcsolat.
Tűrnek, de belül egyre nő a keserűség, a feszültség.
És előbb-utóbb mindenki besokall…
Van, amikor – elsősorban – a feleség a baj okozója.
Például türelmetlen.
Folyton összeméri a férjét másokkal.
Olyannal, aki anyagilag előrébb van.
Vagy aki sportosabban néz ki.
Aki ügyesebbnek, okosabbnak, vagányabbnak tűnik.
De ha a férfi megérzi a tisztelet hiányát, megkeseredik.
Elidegenedik a feleségétől.
Negatív lesz.
És átmegy ő is „támadó üzemmódba”.
A feleség őszinte tisztelete a férj szeretetének a katalizátora.
Persze a férj szeretete is a feleség tiszteletének a katalizátora.
De akkor melyikünk kezdje el?
Mindkettőnk, előzékenyen és hittel!
Tehát még azelőtt, hogy a másikban látná az érdemeket.
Látná a sikert, a Szentlélek gyümölcseit, az önzetlenséget.
Ehhez kell – mindannyiunknak – a krisztusi természet.
És ez újra és újra „berobbantja” a szeretet és tisztelet hurrikánját!
- Mennyire törődsz a társad lelkével és szívével?
- A házastársad imádkozik?
- Van élő kapcsolata Istennel?
- Olvassa a Bibliát?
- Tudtok egymással az Igéről beszélgetni?
- Szeret istentiszteletre járni?
- Bekapcsolódik a közösségi életbe?
- Vagy csak leül valahol hátul, az utolsó sorok egyikébe?
- Kritikus a pásztorok és vezetők felé?
- Cinikus megjegyzéseket tesz?
- Vagy támogató szívvel viszonyul a gyülekezete felé?
- Hálás ember?
- Lágy a szíve?
- El tudja ismerni mások érdemeit?
- Miről beszél a leglelkesebben?
- Mi van a szívében?
- A filmek, a munkája, a hóbortja?
A házastársak legfőbb felelőssége Isten előtt, hogy a társuk lelkére figyeljenek.
Hogy segítsék egymást bejutni a Mennybe.
Egyszer mindannyian meg fogunk állni Isten előtt.
Szinte hallom az örökkévalóságban felhangzó kérdéseket:
- Te szövetségese voltál a házastársadnak?
- Mindent megtettél azért, hogy ő is ide kerüljön?
- Empátiával segítetted át a nehéz időszakain?
Lehet, hogy lesz szolgálatod mások felé is.
De Isten mindenekelőtt a társadat – és a gyermekeidet – bízta rád!
