“Nincs elég pénzem, hogy másnak is adjak!”

A legújabb Forbes Magazinban olvastam az alábbi írást, Galambos Márton Főszerkesztő Úr jegyezte.

Egy alapvető bibliai igazság van benne megfogalmazva…

***

Utalni olyan egyszerű.

Nem azon múlik, mennyi pénzed van.

Azon múlik, mit gondolsz magadról, a körülötted élő emberekről.

Hogy mennyire veszi be a gyomrod az óriási egyenlőtlenségeket, amiket nap mint nap megélünk a világban, az országban, a városban.

Ahhoz képest, hogy ő minden reggel az utcán ébred, mennyire fog hiányozni 1.000, 10.000, 100.000, 1.000.000 vagy – vannak ilyen olvasóink is – 10.000.000 forint a számládról?

Más lesz az életed egy hét, egy hónap, egy év, tíz év múlva e nélkül a pénz nélkül?

Mások lesznek a lehetőségeid?

Vagy csak megtakarításod lesz egy, öt, tíz százalékkal kevesebb?

Tudom, fizetünk adókat, nem is keveset. Igen, nem úgy használják fel, ahogy kéne.

Attól még ő éhesen ébred és éhes marad az iskolai ebédig, te pedig nem.

És ami legalább annyira fájdalmas: őt nem biztatja senki, példát se lát maga körül, hogyan lehetne máshogy.

Az adakozás nem pénz kérdése. Elhatározás ás tudatos tervezésé.

Megvonod a vállad, mert úgyis meghalunk mind, és úgyse volt soha semmi igazságos?

Vagy legalább annyi részt vállalsz a segítésből, amit meg sem érzel, és kitűzöl egy számodra vállalható éves százalékot a bevételedhez képest?

Hiszem, hogy ez a legkevesebb, amit meg kell tennünk.

Igazi hitem ez.

Onnan tudom, hogy nem fér a fejembe, mások miért nem így élnek.

***

„Kölcsön ad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez; és az ő jótéteményét megfizeti neki.” (Példabeszédek 19:17)