Táborozás előtt…

Hatalmas, sokszor ELEMENTÁRIS élmény tud lenni egy jól sikerült táborozás!

Hogyan lehet felkészülni arra, hogy tényleg áldás legyen egy keresztény tematikus tábor?

 

1. ILLÚZIÓK

Amikor az embernek irreálisak az elvárásai, akkor szokott csalódni. A táborok állomások a földi utadon, a keresztény pályádon, nem a végállomás.

  • Szeretnéd jól érezni magad más hívők társaságában?
  • Szeretnél szellemileg is megújulni?
  • Vágysz egy érintésre a Szentlélektől?
  • Jó lenne megérteni, hogy mi Isten terve az életeddel kapcsolatban?
  • Új barátokra vágysz?
  • Szeretnéd megtalálni az igazit, a társadat?
  • Anyagi áttörésre van szükséged?

Ezek mind jogos igények és könnyen meg is kaphatod egyiket-másikat vagy akár az összeset egy tábor idején…

Várjad a jót, de legyél türelmes!

Bízhatsz Istenben, hogy ha engedelmességben jársz, mindezeket meg fogja neked adni.

De nem tudhatod, pontosan mikor.

Imádkozz és bízzál Benne, hogy Ő ismer és a legjobbkor meg fogja adni a szíved kiéréseit!

Ha nem pont most, ebben a táborban…

  • leszel vőlegény vagy menyasszony…
  • vagy tudod meg, mi a te specifikus életpályád…
  • vagy éled át életed eddigi legnagyobb természetfeletti élményét…

Akkor se sértődj meg Istenre!

Ezt jó előre eldönteni, mert akkor biztosan áldást fogsz nyerni a táborokból.

Az tuti, hogy ha jó szívvel közelítesz Istenhez és Isten embereihez, akkor fogsz jó dolgokat, áldásokat kapni egy táborozás alatt.

De bízd Istenre, pontosan mik lesznek ezek!

 


2. TÖMEG (V)ISZONY

Amikor sok ember jön össze egy helyen, akkor nagy türelemre és szeretetre van szükség egymás iránt.

Egy csomó tök más ember is lesz ott, mint te.

Persze sok minden összeköt bennünket – Jézusba vetett hitünk, a Hit Gyülekezete, illetve, hogy emberek, magyarok, európaiak vagyunk, stb.

De rengeteg különbözőség is van bennünk, amelyek felé legyünk toleránsnak!

Ha valaki nem ugyanolyan lelkesedéssel énekel, mint te, attól még ne tartsd merev, vagy langyos kereszténynek.

Lehet, hogy csak más a karaktere, mint a tied.

Ha nem köszön valaki vissza rád, ne sértődj meg, mert lehet, hogy valami nyomasztja az illetőt, vagy csak nem vett észre…

Ha a szobatársad aludni szeretne, legyél empatikus, még ha te hajnalig beszélgetnél is…

Legyél előzékeny, lovagias, barátságos, befogadó, tisztelettudó – és te is hasonlóakat fogsz viszont tapasztalni!

 


3. PIHENÉS

Az ember lelke, amikor sok másik emberrel van együtt, egy idő után elfárad.

A táborokban ráadásul mindig vannak holtpontok is, amiken át kell lendülni.

Ne fáraszd ki magad úgy, hogy elkezdj sértően viselkedni, vagy állandóan te sértődj meg.

Inkább aludd ki magad, és gyere úgy újra az emberek közé.

Simuljon ki először a képed, a lelked, az érzéseid.

Ehhez van, amikor alvásra van szükség.

Van amikor elvonulásra, ki a tömegből, egy időre.

“De nem akarok lemaradni valamiről!”

Félelemből se merítsd le magad mínuszra.

A minőségi részvétel a fontos!

 


4. EGYÉNI SZELLEMI ÉLET

Ez a leggyakoribb hiba, amit az ember el tud követni egy hosszabb keresztény konferencián vagy táborban.

Hogy elhanyagoljuk a saját szellemi életünket.

Azt gondoljuk, hogy a közösségi dicséret, imádkozás, tanítások ilyenkor helyettesítik az egyéni imádkozást, Biblia olvasást.  Pedig nem.

Sőt, ha tömegben vagy, még fontosabb, hogy meglegyen a privát közösséged az Úrral.

Ne sodródj az árral!

Ne olvadj bele a tömeg éppen aktuális érzelmi állapotába.

Legyen erős személyes közösséged az Úrral, hiszen abból nő ki minden áldás az életedre.

Kelj fel időben, nehogy kihagyd az imádkozást!

Vonulj el, ha kell, nyelveken szólni, Bibliát olvasni, találj vissza az Úrhoz és válj újra önazonossá!

Akkor fogsz áldást jelenteni a környezetednek is.

 


5. KAPÁS ÉS ADÁS

Amikor fogyasztók vagyunk, akkor élvezzük Isten áldásait, amiket ad nekünk.

Ez tök jó, nem kárhoztat Isten bennünket ezért.

Eszünk, iszunk, dumálunk, szelfizünk, olvasunk, mobilozunk, szórakozunk, pihenünk.

De ha sokáig csak fogyasztunk, elkezdünk megváltozni. Önközpontúvá, egoistává válunk.

A figyelmünk ilyenkor Isten és az embertársaink helyett önmagunk felé irányul.

Az ember pedig olyan, hogy ettől mindenki elkezd “megromlani”.

Ezzel szemben, ha szellemi életet élünk, illetve, ha adunk, akkor nem magunk körül forgunk.

A figyelmünk Istenre és másokra irányul.

A keresztény táborokban a közös dicsérettel és imádással “szolgálunk az Úrnak”.

A tanítások során megtanulunk még inkább szellemben járni, a testet megfeszíteni, közhasznúvá válni.

Vegyük észre, hogy mások is vannak ott körülöttünk a táborban!

Nekik is vannak szükségeik! Ne hagyjunk senkit magára a tömegben.

Ne fordulj teljesen befele, a saját, zárt baráti klikkedbe.

Tedd fel magadnak a kérdést: tudnék e szolgálni én is valaki felé?

Mit tehetnék, hogy neki jobb legyen?

Hogy ő tök jól érezze magát ebben a táborban?

Az önzés beszűkültté tesz, a szeretet viszont kinyitja a világodat!

„Minden dolgunk szeretetben menjen végbe!” (1 Kor 16:14)