Válaszok a Hit Gyülekezetét ért vádakra. (4. rész)

Kedves Testvéreink és Barátaink! 😊🙋‍♂️

Szegények és gazdagok / Az ülésrend / Karitatív szolgálat

8. „Megvan az ülésrend, a gyülekezeti termekben a tekintélyesek, gazdagok elöl és a közönségesek, szegények hátul. Létrejött a gyülekezetekben a szolgáló „gyülekezeti elit”, akik támogatói vacsorákra járnak és nem szeretet vendégségre. Amikor a HISZ ételt ad a szegényeknek, a segítők hites formaruhában osztják a bablevest. Az eseményt a gyülekezeti stáb szigorúan dokumentálja és felhasználja a gyülekezeti imázs építéséhez. Ezzel párhuzamosan a pulpitusról számtalanszor felhívják arra a figyelmet, hogy polgári réteget kívánunk megszólítani az evangéliummal.”

A Hit Gyülekezetében nincs semmilyen merev ülésrend. Minden istentisztelet egy színes kavalkádja az embereknek, ahol vannak régi és új hívők, fiatalok és idősebbek, szegények és gazdagok.

Egy ekkora közösségnél sok szempontot kell figyelembe venni az ültetésnél (nem lennék az ültetők helyében és minden elismerésem az övék!). Szeretnénk tisztességet adni a szellemi szolgálatban forgolódó embereknek, nem lenne méltányos, ha ők a közösségen belül hátra szorulnának. A Biblia is erre szólít fel bennünket:

„A jól forgolódó presbiterek kettős tisztességre méltassanak, főképpen akik a beszédben és a tanításban fáradoznak.”

 

(1 Timóteus 5:17)

Szeretnénk, ha a közösséghez régóta hűséges hívők is megbecsülésben részesülnének. Szeretnénk, ha a fiatalok, akik a közösségünk jövőjét hordozzák magukban, szintén közvetlenebb kapcsolatba kerülhessenek a prédikátorral. A belföldi és külföldi különleges vendégeinknek is szeretnénk tisztességet adni. Ilyen tömegek esetén sajnos elkerülhetetlen, hogy időnként egyéni érdekek sérüljenek – ami természetesen soha sem jó!

A Hit Gyülekezete ezen felül közvetíti az istentiszteleteit az interneten és televízión keresztül kifelé, nagyon sok embernek. Szeretnénk, ha a nézők először a közösségünk legvonzóbb arcával találkoznának, hogy egy kellemes vizuális élmény is a képernyő elé szegezze őket, hiszen

„…az ember azt nézi, ami a szeme előtt van…”

 

(1 Sámuel 16:7).

A célunk ezzel az, hogy végül, az igehirdetést hallva és a Szentlélek által meggyőzve, az érdeklődők Istenhez forduljanak, hogy újjászületett emberekként már Isten értékrendjével azonosulva ők is azt nézzék, „a mi a szívben van”. (u.o.) Minél több embertársunkat szeretnénk Istenhez vezetni, az emberek figyelméért pedig harcolnunk kell sok, vizuálisan magas színvonalú, konkurens műsorral.

A magyar társadalom összetétele a Hit Gyülekezetében is leképződik. Nem szégyelljük a szegény testvéreinket, a Hit Gyülekezete istentiszteletei nyitva állnak minden őszinte, Istent kereső ember előtt. Ugyanakkor az is célunk, hogy a kisegyházak által korábban nem nagyon elért, „polgári réteg” is megtalálja Istent.

A kisebb közösségeinkben most is előfordulnak úgynevezett „szeretetvendégségek”, amikor étkezéssel egybekötött beszélgetésre, imádkozásra, zenélésre kerül sor. A vidéki közösségeinkben és a Hit Parkban megtartott „családi napok” is ezt a célt szolgálják: egy lazább szeretetközössége a hívőknek, ahol például sütögetés, bográcsozás, ping-pong, csocsó, íjászat és egy sor gyermekprogram is szokott lenni.

A „támogatói vacsorák” más célt szolgálnak. Ilyenkor egy adott célra gyűjtést rendezünk és az adakozókat vendégeljük meg. A vacsora során részletesebben ismertetjük a célt, egy rövid kulturális programra és a vezető pásztor orientációs beszédére kerül sor. Ez a gyűjtési forma bevett gyakorlat mind szekuláris, mind vallásos közösségek körében, a világ számos pontján. (Például 160 éve, a Dohány utcai zsinagóga építésekor is, a finanszírozás részeként az üléseket előre eladták. Az adakozók nevét a mai napig emléktáblák jelzik a padokon.)

Amikor egy hívő egyéni szinten adakozik a közösségnek, illetve jótékonykodik szegényekkel, azt nem kell nagydobra verni

(„…ne tudja a te bal kezed, mit cselekszik a jobb…” – Máté 6:3).

De ha már hatalmas összeget ad a vagyonából a közösség számára, akkor azt nem kell – és nem is nagyon lehet – titokban tartani. Az Újszövetség meg is jegyzi egy Barnabás nevű hívőről, hogy

„mivelhogy neki mezeje volt, eladván, a pénzt elhozta, és az apostolok lábainál letette.”

 

(Apcsel 4:37)

Barnabásról ezt mindenki tudhatta, tudta, ettől még a cselekedete erkölcsileg jó maradt.

Amikor a gyülekezet jótékonykodik, azt szintén nem kell eltitkolni. Ha titokban végezné ezt a Hit Gyülekezete, akkor a társadalom nagy része soha sem tudná meg, hogy az embertársaikkal együtt érző, jó szívű emberek tartoznak-e a közösséghez. Ezzel jó példát is mutatunk az embertársainknak!

A karitatív tevékenységünket már csak abból a célból is jó dokumentálni és kommunikálni, hogy még több adomány érkezzen a Hit Gyülekezete Szeretetszolgálata részére és így még többet tudjunk jótékonykodni! Mi ezt nem képmutatásból tesszük, hanem együttérzéssel és istenfélelemmel. Például Pál apostol is megörökítette a Rómaiakhoz írt levelében (és ezzel a nagynyilvánosság elé tárta), amikor az egyik gyülekezet adakozott egy másik gyülekezet szegényei részére (Róma 15:26).